2017. november 6., hétfő

Molnár Emese: Interjú az erdővel

INTERJÚ AZ ERDŐVEL


- Kedves Erdő! Biztosan tisztában van a globális felmelegedés jelentőségével és azzal, hogy mi emberek ezen sokat rontunk... Maga az egyik, aki ezen segíteni tud. Mit gondol erről?

- Igen, teljes mértékben tisztában vagyok ezzel, de ahhoz hogy tényleg tehessek valamit, egy kis nyugalomra van szükségem. Mire gondolok? Arra hogy ne irtsanak ki, a gyárakat állítsák le, vagy legalábbis korlátozzák a káros anyag kibocsájtásukat. Kevesebben üljenek autóba és hogy csökkentsék a fosszilis energiaforrások használatát. A káros anyagokból savas esők keletkeznek, melyek megégetik fáim leveleit, tönkreteszik a talajt. Bár rengeteg széndioxidot el tudok nyelni, ekkora mennyiséggel nem bírok el.
- Mivel segíti még a felmelegedés elleni küzdelmet?
- Fáimmal elnyeljük a napsugárzás melegét, míg a beton felületek visszaverik azt, növelve az üvegházhatást.- Nos, igen. Milyen viszonyban van az állatokkal?

- Nagyon jó viszonyban. Viszont amikor a bogarak másznak a fáim levelein, mindig megcsiklandoznak. Búvóhelyet nyújtok nekik, élelemmel látom el őket.
- Ön éjjel is éber és csak télen alszik? Milyen érzés újjá születni? Vannak erdei iskolák? Az állatok is tanulnak?
-  Hóhó!!!! Mindent csak szép sorjában! Az igazat megvallva soha nem alszom, télen is csak pihenek. Újjá-születni nagyon felüdítő és meglehetősen kellemes. Igen, vannak erdei iskolák, de ott is emberek tanulnak pár napig vagy egy hétig. Az állatok is tanulnak, ami szükséges az életben maradásukhoz, bár az ösztöneikkel is képesek a túlélésre, de sokszor a tapasztalat, ami segíti őket. Ők nem fognak elkezdeni makkot számolni. De nincs is rá szükségük. Megeszik vagy nem. De azt meg kell tanulniuk, hogy az embert jobb, ha kikerülik.
- Óóó, értem. Köszönöm hogy fogadott és válaszolt néhány kérdésemre.

- Szívesen. Máskor is. Ha még itt leszek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése